Görögországban a MeOut nevű magyar szervezeten keresztül vettem részt a Drive Your Life projektben ami a közúti balesetekről, ezek megelőzéséről illetve az elsősegélynyújtásról szólt. A programban 4 ország (Ukrajna, Georgia, Görögország, és Magyarország) fiataljai vettek részt.

A Görögországi Spilaio falu adott helyet a projektnek ami gyönyörű helyen, a hegy tetején található. A 90 fős lakosságú falu vendégháza szolgált szállásul illetve az épülőben lévő iskola nagyterme helyszínként. A hétfővel kezdődött a program amikor különböző csapatépítő-névtanulós játékokat játszottunk és ahol már kiderült hogy biztosan jó hangulatú lesz a hét. Ezen kívül egyeztettük a hét programját és egyéb részleteket. Az este folyamán a magyar nemzeti esten volt a sor ahol kihoztuk magunkból a maximumot es szerintem jó hangulatot sikerült csinálni.

Kedden a kitűnő időjárásban tettünk egy túrát a faluhoz közeli folyóhoz illetve annak egy hídjához ami szintén gyönyörű volt. Ekkorra már a csapat teljesen összerázódott és megismerkedtünk mindenkivel. A projekt vezetője, Eleni minden kérdésünket kedvesen fogadta.

A hét további részében különböző egyéb játékokat játszottunk illetve előkerültek a témával kapcsolatos programok, mint például egy közlekedéssel kapcsolatos kérdőív készítése vegyes csapatokban rendeződve. Részt vettünk egy elsősegélynyújtásról szóló előadáson is ahol megtanították, hogy milyen intézkedések szükségesek, ha baleset szemtanúi vagyunk.
Mivel az időjárás rosszra fordult ezért főleg benti programok voltak. Minden országnak készítenie kellett egy előadást a saját országuk baleseteiről így betekintést nyerhettünk, hogy miben más a többi ország közlekedése.

Nekem személy szerint a csütörtöki nap tetszett a legjobban, amikor a Meteorákhoz látogattunk el ami egyszerűen lélegzetelállító volt számomra.

Ezenen a napon főleg a görög kultúrával ismerkedtünk meg, hiszen rengeteg nevezetesség mellett haladtunk el. Ezen kívül Triakala városában volt lehetőségünk jobban megismerni a görög csapatot egy nagyjából két órás beszélgetés során az egyik kávézóban. Utolsó állomásunk egy múzeum volt amiben megtekintettük a világ leghosszabb mamut agyarát is.

Összességében tehát nekem nagyon tetszett a hét, a társaság fantasztikus volt és szoros barátságok alakultak ki amiknek a jövőben biztosan hasznát fogja venni mindenki. A nemzetek estjei során közelebbről megismertük a többi ország kultúráját is, ami szintén nagyon hasznos mert sok olyan dolog derült ki számomra, amiről fogalmam sem volt. Kommunikáció szempontjából is jó volt az egész, hiszen rádöbbentem, milyen fontos is az angol nyelv.

 Igaz a búcsú nehéz volt, de a életem legjobb hetét töltöttem el Görögországban így mindenkinek őszintén tudom ajánlani a hasonló programokban való részvételt, mert életreszóló élményről van szó.

K. Levente

Hogy kezdődött egy óriási kaland? A MeOut fb-oldalán láttam meg a lehetőséget egy csereprogramra Görögországba. Last minute volt, mivel egy másik szervezet lemondta. Gyorsan jelentkeztem is pénteken, szombatra már ki is választottak, és a repülőjegyem is megvettem. Izgatottan vártam, egy hét múlva el is jött az utazás.

Kilátás a repülőből a landolás előtt

Repülővel mentünk Thesszalonikibe, és már a gépről megpillantottuk a tengert, így nem volt kérdés, hogy mind kitörő örömmel szálltunk le. A reptéren várt ránk egy szervező, aki elkísért a buszhoz, majd útbaigazított a további buszokkal kapcsolatban, és egy Drive your life feliratú táblát is kaptunk. Ez sokat segített, ugyanis a Thessalonikiből induló busz vezetője is erről ismert fel minket, és „összegyűjtötte a csapatot az állomáson”, igaz akkor csak reméltük, hogy ő az emberünk, mivel nem tudott angolul. Azért sokat magyarázott nekünk, biztos segíteni akart, mindenesetre vicces helyzet volt.

A falu

Spileoba, azaz projekt helyszínére érve már várt minket Eleni a görög szervező, aki végig nagyon aranyos volt velünk, és nagyon megszerettük a hét során. A többi résztvevő ország csapatával is találkoztunk, ők Ukrajnából és Grúziából jöttek. De igazán csak másnap ismerkedtünk meg velük. Volt rá alkalmunk, erről szólt az első nap. Ismerkedtünk, játszottunk, volt egy jó kincsvadászat program is, amikor a falut is alaposan bejártuk. A falu egyébként elég aprócska, de annál szebb. A hegyekben van, körülbelül 1000m magasan, csak egy kis kanyargós úton lehet feljutni, busz is alig jár. Cserébe nagyon nyugodt az élet, a helyiek igaz csak 90-en vannak, de majd’ száz évig élnek. Velünk mindig nagyon kedvesek és vendégszeretők voltak annak ellenére is, hogy nem beszéltünk közös nyelvet.

Programok az iskolában

A falu központjában volt az iskola épülte, ahol a programjaink zajlottak. De nem a hagyományos iskolai programokat kell elképzelni, hanem kötetlen, szórakoztató, játékos beszélgetést, csapatmunkát az országok terén vegyes csapatokkal. Nem csoda tehát, hogy a kommunikáció és az együttműködés jellemezte a hetet. Az angoltudásunk is sokat fejlődött. Valamint részt vettünk egy elsősegély oktatáson is.

Számos más programban is részünk volt, kirándultunk a Portitsa hídhoz is, ami a környék egyik nevezetessége, sétáltunk az erdő aljában, valamint legnagyobb programként elmentünk a Meteorákhoz is. A Meteorák előtt megnéztünk egy várost, Kalabakát, majd pedig utána is bejártunk egyet, Trikalát. Sőt, még egy múzeumban is jártunk, ahol megnéztük a legnagyobb mamut agyart, amit eddig találtak.

Meteorák

Esténként is mindig volt szórakozás, mivel minden országnak volt egy saját estje. Mi kezdtünk a magyar esttel, és láthatóan mindenki nagyon élvezte. Ízlettek a vitt ételek, tetszett a zene, és az ország bemutatása is jól sikerült. Vittünk mindenféle sós magvakat, pirosaranyat, mangalica kolbászt, pálinkát, akácmézet, túró rudit, kekszeket, negró cukrot, és még sorolni lehetne. Aztán az este egy közös karaoke partiba csapott át. Úgy gondoltuk, magasra tettük a lécet, ám a többi csapat is elképesztően jó országbemutatást tartott, érdekes információkkal, nagyon finom ételekkel, jó játékokkal. A grúz esten kedvencem a xachapuri volt, egy sajtos lepény szerűség, amit az egyik lány ott helyben sütött. Annyira jó volt, hogy biztos itthon is ki fogom próbálni. Az ukránok speciális almás palacsintáját is érdemes lenne újra megkóstolni. Valamint ők a népviseletükben tartották az estet, ami szintén emelte az este színvonalát.

Életkép a magyar estről

A görög kultúrát nem egy este alatt mutatták be nekünk, hiszen minden perc a görög kultúra jegyében telt kint tartózkodásunk alatt. A szieszta, mint szokás úgy beépült a napirendünkbe, hogy itthon is javasolnám bevezetni. Miután megtudták, hogy nekünk teljesen más az életritmusunk, mint nekik, sokszor a vicc tárgy volt, hogy mi magyarok már alszunk este, mikor ők még vacsorához készülődnek a tavernába. Ilyen tavernás hagyományos görög étkezéseket többször is megtapasztaltunk, és hihetetlenül élveztük. Néha kaptunk olyan dolgokat ebédre, amin azóta is nevetünk, de mindent ki kell próbálni alapon a magyar csapat rendszeresen elpusztított mindent az asztalról. Nemcsak ételeket, és szokásokat, hanem a zenét is megismertük, amit a görögök hallgatnak. Továbbá nagy szerencsénk volt, mert az egyik nemzeti ünnepük is pont a projekt idejére esett, és így átéltük, hogy ők hogy ünnepelnek, és minket is bevontak a programba.

Egy „taverna night” a sokból

A projekt végén nehéz szívvel búcsúztunk el az új ismerősöktől, barátoktól, de remélem, hogy fogunk még találkozni. Ez alatt az egy hét alatt mind sokat fejlődtünk, kiléptünk a komfort zónánkból, és új élményeket szereztünk, amiket sosem fogunk elfelejteni.

Hazaindulás előtt még gyorsan bejártuk Thesszalonikit

 L. Zelma

Közösséggel a közösségért!

  Az ország nyílt fegyveres harcban áll, az emberek havi bruttó keresete nem éri el a 30 ezer forintot, amely a megélhetésre sem elég. 
Ez Ukrajna, és Kárpátalja napjainkban.

Adománygyűjtést szervezünk, hogy kárpátaljai gyermekek fejlődését támogassuk. Az immáron második évben - év végén - megrendezésre kerülő adománygyűjtés célja, hogy olyan eszközökkel támogassuk kárpátaljai oktatási intézmény - többlet forrás esetén intézmények -  mindennapjait, amelyek közép és hosszú távon támogatják az ott élő, és tanuló gyermekek tanulását, valamint fejlődését.  Adományaikat december 12-ig az alábbi számlaszámra várjuk

Név: Én Kint Egyesület

MagNet Magyar Közösségi Bank Zrt.

Bakszámlaszám: 16200223 – 10052280 

Közleménybe: Adományozó Neve (amennyiben az adományozó ezt szeretné feltüntetni)

Külföldről történő utalás esetén: 

IBAN: HU40162002231005228000000000
SWIFT: HBWEHUHB

Ez évi célunk, hogy a bregrákosi általános iskola ( közel 130 diák tanul az iskolában) számítástechnikai termét fejlesszük. Ez számítógépek, monitorok, billenytűzetek, egerek - egyszóval minden olyan eszköz beszerzését jelenti, amely egy számítástechnikai teremben megtalálható. 

A 21. században elengedhetetlen az informatikai eszközök léte egy oktatási intézményben ahhoz, hogy az ott tanuló gyermekeknek legyen esélye egy jobb életre - reményeink szerint önmegvalósításra. 

Szervezetünk hisz az átláthatóságban, hiszünk abban, hogy lehet tisztességesen adományt gyűjteni, és támogatni az arra érdemeseket. Léterhoztunk egy külön bankszámlaszámot, amelyre várjuk a támogatásokat, és a gyűjtés végén nyilvánosságra hozzuk - természetesen az adományozók kilétének felfedése nélkül.

Adományaikat december 12-ig az alábbi számlaszámra várjuk:

Név: Én Kint Egyesület
MagNet Magyar Közösségi Bank Zrt.
Bakszámlaszám: 16200223 – 10052280

Külföldről történő utalás esetén: 
IBAN: HU40162002231005228000000000
SWIFT: HBWEHUHB

Előre is köszönjük idejét, és támogatását!
MeOut Csapata / ÉnKint Egyesület Csapata

Mikor az idei év márciusában részt vettem első tréningemen, egyáltalán nem tudtam, mit is várhatok tőle, sőt az igazat megvallva, indulás előtt egy kicsit meg is bántam, hogy jelentkeztem.  Azonban már az első nap rájöttem, hogy nem is tévedhettem volna nagyobbat.  Számomra a tréningek lehetőséget adnak arra, hogy az átlagos életből kilépve egy „párhuzamos univerzumba” csöppenhessek, melyben úgy érzem, valódi beleszólásom van a dolgokba, ahol részvételem valóban értéket teremt és ahol minden nap más.

            A poronini tréninget alig másfél héttel a program kezdete előtt fedeztem fel, azonban mivel a témája nagyban témába vág tanulmányaimmal (vállalkozásfejlesztés, management) és Lengyelországot már kisgyermekkorom óta szívembe zártam, nem is volt kérdéses, hogy jelentkezni fogok. Szerencsére egy jelentkező váratlanul visszamondta így számomra még a késői felfedezés ellenére is megnyílt az út, hogy életem eddig talán legjobb tréningjén részt vegyek, pedig nem mondanám már magamat tapasztalatlannak e téren. Bár a magyar résztvevőket előzetesen nem ismertem, az első Krakkóban töltött napunk olyan jól sikerült, hogy a többiek el sem hitték, hogy nem évek óta vagyunk legjobb barátok.

            A tréning szerkezete és módszertana nagyon jól illeszkedett a non-formális tanulásba, hiszen a feladat végrehajtása közben sokszor eszünkbe sem jut, hogy ugyanazon hibákat követjük el újra és újra, pedig néha egy apró változtatás is teljesen meg tudná változtatni az eredményeket. A feladatok játékosak voltak és csak elvétve lehetett olyannal találkozni, amit nem csapatban kellett volna megoldani, vagy aminek megoldása egyedül közel lehetetlen lett volna, így a csapatépítés mellett az angoltudásunk is fejlődött, hiszen a szervezők folyamatosan figyeltek arra, hogy az azonos nemzet béli résztvevők még csak véletlenül se lehessenek egy csapatban. A csapatépítést természetesen az esti, már kevésbé kötött programok is segítették, ahol játékokkal, nagyon őszinte és mély beszélgetésekkel tudtuk megismerni más országok gondolkodását, kultúráját és elképzelését Magyarországról.

        Az egész program egyik fénypontja a Magas-Tátrában tett kirándulásunk volt, ahol gyönyörű környezetben tudtunk gondolkodni is beszélgetni arról, hogy egy várostól távol eső, ám turisták által gyakran látogatott helyszínen hogyan tudnánk az eddig tanultakat hasznosítani és olyan barátságokat kötöttünk, melyek a jövőnk szempontjából is meghatározók lehetnek.

   Nagyon remélem, hogy nem ez volt az utolsó MeOut-os tréningem, hiszen egy nagyon profi és segítőkész csapatot ismertem meg, akikkel bármikor szívesen dolgoznék újra együtt.

 Korhetz Szilárd

A tavalyi esztendőben indítottuk útjára kárpátaljai kezdeményezésünket. Célunk az volt, hogy mindennapi működésünk mellett a karácsony közeledtével még többet tegyünk, és olyan oktatási intézményeket támogassunk, amelyeknek a legnagyobb szüksége van segítségre. 

Nem titkolt célunk, hogy példát mutassunk.

Pici szervezet vagyunk, de úgy gondoljuk, hogy a kezdetekkor megfogalmazott céljainkat tartani tudjuk. Ennek megfelelően szeretnénk még többet tenni, és fejleszteni a környezetünket. Vezérlő elvünk, hogy olyan eszközöket szerzünk be, amelyek közép, és hosszú távon szolgálják az iskolák, valamint a gyermekek fejlődését. 

Szeretnénk példaként szolgálni. Bátorítjuk a társadalmunkban működő szervezeteket, hogy a  lehetőségükhöz mérten támogassanak alapítványokat, egyesületeket, vagy saját maguk dolgozzanak ki olyan programokat, amelyek társadalmunk valamely problémáját igyekeznek orvosolni. 

Szervezetünk elkötelezett az oktatás irányába. Azért dolgozunk minden évben, hogy fiataloknak és felnőtteknek nyújtsunk lehetőséget tanulásra, utazásra, külföldi tapasztalatszerzésre, egyszóval fejlődésre.

Karácsony közeledtével az év lezárásaként  - a mai látogatás után - ismét Kárpátaljára azon belül is Beregrákosra fogunk ellátogatni. A tavalyi évben sikerült egy projektort vinnünk az iskolának reményeink szerint 2016-ban még ennél is többet tudunk segíteni.

Hitünk szerint ott kell segíteni ahol a legnagyobb a szükség, és úgy, hogy az közép, valamint hosszú távon is szolgálja a közösség mindennapi életét. A megtanult, és elsajátított tudás az, amely olyan eszközökkel vértez fel mindannyiukat, melyet nem tudnak elvenni tőlünk, így megélhetésünkhöz egész életünkön keresztül hozzájárul.

Ugyan a hírekben kevesebb figyelmet kap, de Ukrajnában még mindig háború van, és iszonyatos szegénység.

Ezért vagyunk itt, és ezért tesszünk, és annyit, amennyi tőlünk, és lehetőségeinkhez mérten telik. 

Folytatjuk!

MeOut Csapta

Kedves Kiutazó!

Szinte minden programunk tartalmaz egy ország bemutatót (country presentation). Erre az alkalomra gyűjtöttünk ki Neked pár javaslatot.

Prezentáció:

A legtöbb bemutatás egy nemzetközi est (international night/intercultural night) keretein belül történik, ahol az összes ország külön asztalon (asztal részen) készülhet a sajátja bemutatására. Ezeken az eseményeken a legtöbb esetben van lehetőség videók lejátszására is.
Ehhez olyan imázs videókat, illetve személyes felvételeket (saját város bemutatása, kedvenc itthoni helyek) javasolnánk, amelyek nem haladják meg a 3-5 percet. Pár linket találtok lejjebb ezekre.

https://www.youtube.com/watch?v=lySnQRmQbiM - Magyarország imázs film

https://www.youtube.com/watch?v=gnqf7qkyth0 - Budapest timelapse

 Interaktív bemutatók szoktak a legjobban sikerülni, nyugodtan vonjatok be másokat is a bemutatásba. Ha van köztetek olyan, aki néptáncol egy pár perces bemutató nagyon hatásos.

Készülhettek különböző játékokkal, kvízekkel is. Pálinkakóstoló után pár nyelvtörő szó tanításával (győztes kis jutalmat kaphat pl.: csoki, paprika, szalámi szelet stb.).

 Kellék javaslatok:

• Nemzeti karkötő (személyes emlék lehet a későbbiek folyamán)
• Nemzeti zászló (asztali, vagy nagyméretű)
• Népviselet
• Rubik kocka
• Biztonsági gyufa
• Golyóstoll
• C vitamin
• Flaska
• Képeslapok, prospektusok
• Kokárda

Ezeken felül bármilyen népviseleti öltözék, illetve kiegészítő.

Étel javaslatok:

• Kolbász
• Téliszalámi
• Zsíros kenyér (Lehetőség szerint)
• Erős Paprika
• Túrórudi
• Tibi csoki
• Balatonszelet
• Dunakavics cukorka
• Különböző rágcsálni való (pl.: Győri édes, háztartási keksz)
• Kőrözött
• Pogácsa
• Szaloncukor

Ital javaslatok:

• Pálinka
• Unicum
• Neves magyar bor (pl.: Tokaji Aszú, Egri Bikavér stb.)
• Magyar sörök (pl.: Soproni, Borsodi, kézműves termékek)

Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a fentebb felsorolt kellékek csupán javaslatok. Bátran hozakodjatok elő új ötletekkel a lényeg, hogy Magyarországot autentikusan bemutassátok. Költségvetés is teljesen opcionális, és a kiutazó határozza meg.

Kérünk benneteket, hogy készítsetek képeket, videókat az előkészített és előadott tevékenységekről, amivel a később kiutazók “munkáját” tudjuk könnyíteni! :)

Köszönettel:
MeOut Csapata

A blogot folyamatosan igyekszünk majd bővíteni javaslataitok, valamint tapasztalataitok alapján, hogy a lehető legjobb támpontot szolgálja az idő előrehaladtával mindenkinek. 

Mit jelent utazni, kilépni a komfortzónából, újat látni, tapasztalni és azt a felpezsdítő érzést érezni, mikor kilépsz a repülőből vagy vonatból és tudod, hogy megérkeztél az újba, a másba?

Szerencsém volt megkapni erre a választ 2016 szeptember 20-án, mikor leszállt a repülőm Rotterdamban. Az már maga a csoda volt, hogy Hollandiában vagyok, de az a pillanat, mikor megérkeztem Orveltbe az valóban leírhatatlan. Egy 18- századi kis Holland falu… talán ezek a szavak tudnák legjobban körülírni: kincsesláda, koboldtanya, természet, megtestesült nyugalom. Olyan érzés, mintha visszakerültem volna valóban a múltba. Egy hetet töltöttem itt, és bevallom annyira megával ragadó volt az egész program és helyszín, hogy kedvem sem volt elővenni a 21. századi kütyüket, inkább átadtam magamnak a jelennek és ennek a fantasztikus 7 napnak.

Maga a program célja a kapcsolatépítés volt, Európa különböző országaiból érkeztek résztvevők, mind egy non-profit szervezetet képviselve. Barátokat szereztem Törökországból, Olaszországból, Görögországból, Hollandiából, Litvániából, Ausztriából, Bulgáriából és még sorolhatnám. 26-án ismét felszállt a gépem Rotterdamból Budapest fele, sőt, azóta már Bécsbe is kiköltöztem tanulni, mégis egy dolgon jár az eszem azóta is: újra felülni és világgá menni egy kicsit.

Tehát mi a válasz a fent feltett kérdésre? Számomra azt jelenti, hogy életreszóló tapasztalatokat szerezve az önmagunknak megrajzolt burkon kívülre lépve, valóban élek és látok...olyan dolgokat, amit soha senki se vehet el tőlem, és amitől minden egyes alkalommal kicsit más emberként, kicsit bölcsebben, kicsit jobbá válva járhatom a világot nyitott szemekkel.

Köszönöm MeOut csapat, remélem hamarosan ismét egy ilyen élménybeszámolót írhatok nektek!

A MeOut Facebook oldalát egy közös ismerősünknek köszönhetően találtam, egyszer csak ott volt előttem a cserére való felhívás. Kisebb itthoni egyeztetés után, lesz-ami-lesz alapon elküldtem a jelentkezésemet, és mivel nem sok reményt fűztem hozzá, szinte el is felejtettem. Aztán egyik délután jött az e-mail, hogy mehetek, kiválasztottak. Elindult a szervezés, és életem egyik legnagyobb kalandja, bár erről akkor még nem tudtam.

Technikai, rajtunk kívülálló okok miatt az utazást áttették márciusról a nyár közepére. Utólag, valószínűséggel sokkal jobban jártunk így.

Tudni kell, hogy azelőtt sosem repültem, a Földi Paradicsomba pedig nem lehet csak úgy szimplán eljutni, szóval elsőre sikerült egy két átszállásos utat bevállalnom. Igen, ahogy sejhető, nem kicsit izgultam.

Nem kellett volna, minden tökéletesen meg volt szervezve. Ott voltunk, 10 fiatal, Ferihegyen, nagyrészünk első ilyen útja, csak néztünk egymásra. És elindultunk. Első megállónk Frankfurt volt, utána Lisszabon, és végül éjszaka megérkeztünk a szigetre, Funchalba, a fővárosba.

A téma a vállalkozás volt, ehhez kapcsolódtak a napi programjaink is. Volt két tréningünk, amin az alapokat tanultuk meg egészen az ötlet kiválasztásától a felépítésig, vegyes csapatokban. Start-up és már régebb óta működő cégeket látogattunk meg, végighallgattuk, ők hogyan indultak, mi segített nekik.

Dolgoztunk egy design-vállalkozással, ami segített nekünk eladhtóvá tenni az ötletünket, valamint voltunk egy helyi tv-nél, akik leforgattak velünk egy rövid reklám videót. A cél ugyanis az volt, hogy a hét végére minden csapat(portugál-magyar) kidolgozza egy vállalkozás tervét, és azt az utolsó napon előadjuk egy zsűri előtt.

Emellett rengeteg olyan programunk volt, aminek az élmények szerzése volt a célja, a Madeirán működő vállalkozásokhoz kötődően. Másztunk falat a repülőgépkifutópálya alatt, feltúráztunk egy gyönyörű vízeséshez egy start-up cég applikációjának köszönhetően, ebben fürödtünk is, búvárkodtunk, voltunka fogadó diákok lakhelyén, a sziget északi részén, közösen szurkoltunk az EB-döntőn a fővárosban(nem kis fanatizmussal, ugyanis Christiano Ronaldo ott született Funchalban), együtt ünnapeltünk, fedeztük fel a várost és a helyi gasztronómiát, beszélgettünk, ismerkedtünk és életre szóló barátságokat kötöttünk a cirka 3500 kilométeres távolság ellenére.

Ugyanis ez a lényege-legalábbis számomra- az Erasmus programoknak. Kapcsolatokat létrehozni, hogy a különböző kultúrákat összekössük, észrevegyük, hogy valószínűleg teljesen máshogy éljük a mindennapjainkat, még sincs akkora különbség közöttünk, alapjában véve ugyan olyanok vagyunk. Fiatalok, akik tenni szeretnének a jövőjükért, egy élhetőbb világért és egymásért.

Valószínűleg sosem fogom elfelejteni a portugál fiatalok arcát az első falat pirosarany és kolbász után, a végtelen kékséget és hegyeket bármerre mentünk, az ott élő fiatalokat, és semmit amit ennek a programnak köszönhetően tanultam ls tapasztaltam.

Úgyhogy köszönöm MeOut! Mindent.:)

F. Eszter

Nem ez volt az első Erasmus + tréning, amin részt vettem, de amit a legjobban szeretek ebben a programban az éppen az, hogy nincs két egyforma. Függ a szervezőktől, függ a trénerektől, függ a helytől, természetesen a témától, és még számos más dologtól, de amitől talán leginkább, az a csapat hozzáállása és viszonyulása a kérdéshez és persze egymáshoz. És azt hiszem éppen a csoport hozzáállása az, ami felejthetetlenné tette számomra a kint töltött hetet. Rengeteg érzelem – közvetlen közelségből tapasztaltuk meg a kirekesztés megvalósulását, miközben mintegy családként, együttes erővel küzdöttünk meg ezzel.

A közös munka csapatépítő játékokkal kezdődött, melyeknek köszönhetően már az első nap végére úgy éreztük, jó helyen vagyunk, biztonságban, bátran oszthatjuk meg véleményünket és ötleteinket a többiekkel, mert azokat nyitottság fogja fogadni. Ez pedig elengedhetetlen a non-formális oktatásban, hiszen az elv az, hogy nagyjából annyit veszel ki belőle, amennyit te magad hozzáadsz.

A második nap aztán rögtön keményen belevágtunk a témába – ami valljuk be, nem egy egyszerű kérdés. Szeretjük azt gondolni, hogy toleránsak vagyunk és mindenkit elfogadunk magunk körül, de sajnos ez még nem egyenlő azzal, hogy ténylegesen hozzá is járulunk az integrációhoz. Ezen a napon rengeteg könny hullott. A csapat tagjai között szerepeltek olyanok, akik hazájuktól távol élnek. Személyes történeteik mindenkit megérintettek. Nehéz azzal szembesülni, hogy valaki, akit megkedveltél valóban szembesül azokkal a nehézségekkel és kirekesztő viselkedésekkel, amikről eddig valószínűleg csak az újságokban olvastál vagy távolról hallottál. Azt hiszem ez a nap volt a legmeghatározóbb az egész hétre és a csapat életére nézve is. Úgy gondolom, hogy ezeknek az érzelmeknek ki kellett jönniük, ezeket a történeteket meg kellett ismernünk, hiszen csak így realizálódott bennünk igazán a probléma komolysága. Innentől aztán nem volt hiány motivációban - minden egyes résztvevő elkezdett azon gondolkozni és dolgozni, hogy miként tudna ő maga szervezetével együtt valódi, tettleges akciókat kezdeményezni az integráció érdekében.

És ezért éri meg részt venni ezeken a programokon. Amíg csak kívülről szemlélünk valamit, addig hiába gondoljuk, hogy értjük azt, ez valószínűleg nem teljesen igaz. A világ sokszínű, sok minden jó, és sok minden rossz benne – el kell menni és ezt mindet fel kell fedezni, mindet meg kell tapasztalni, hogy aztán hazatérve te lehess az, aki lép és tesz, mert közhely ugyan, de minden változás az egyén szintjén indul el.

Á. Noémi