5000 forintot fizetünk, hogy részt vegyél Zakopane-ban az alábbi képzésen. Ingyenes szállás, képzés, étkezés, és utazás (az utazási költségeket 275 euróig a fogadó szervezet - eredeti bizonylatok bemutatása után téríti vissza!

Az utóbbi időben tendenciává váló visszamondások (utolsó pillanatban történő visszalépések) után arra az elhatározásra jutottunk, hogy inkább mi fizetünk, csak találjunk olyan résztvevőket, akik úgy jelentkeznek, hogy kiválasztásuk esetén el is mennek a  lengyelországi tréningre.

Kérjük, segíts nekünk ötletekkel, tanácsokkal, hogy Te hogyan mutatnád be Magyarországot. Milyen ételekkel, italokkal legyen a költségvetés alacsony vagy végtelen..

Én vagyok a kérdőív, ha rámkattintasz meglátod igazi arcom! :)

Szeretnénk összeállítani egy írást, amiben a kiutazó hazánk fiainak tudunk támpontot adni. Mindenkinek alázattal és tisztelettel előre is köszönjük a segítségét, idejét, és támogatását!

MeOut Csapata

Congratulations!!! If you read this it means that you've been selected by our organization to participate in a project - exchange, training, conference, camp etc. We work hard to create opportunities for people like YOU!

In most of the projects the organizers ask for a presentation of the sending organization. In your case its MeOut :) We work effortlessly to get new partners and to spread the word - even sentences :) - about our organization. The more known we're, the more we can offer to people like YOU!

This is why its extremely important how we're going to be presented..

It can be that you've never worked or volunteered for us. No problem! Just tell the people the truth that you found us on internet and liked what we're doing and applied for a project and got selected. Then!
Please introduce US.
Present US on a way that others get interested and if they need more info they will contact us :)
Easy isn't it?

To make it easier for YOU we've created this blog post. There're information about us, some examples how we were presented in the past and our "numbers" from 2015 (info-graphic).

Here we go:

If I have to introduce MeOut in ten seconds it would truly be just…

MeOut is a Hungarian organization based in Budapest. It is dedicated to educate youth and adults using formal and non-formal education. The main aim is to encourage those who are ready to develop and expand their knowledge in the areas of entrepreneurship, social entrepreneurship, social media, management, fundraising, crowdfunding, peace education, conflict transformation and coaching.

A bit more  :)

MeOut was founded by experienced trainers and coaches. The organization is delighted to have expert members with more than a decade experience. The learning process never stops. There is always something that should be learned and so, to be shared.

Internationally MeOut aims to strengthen the cooperation with EECA countries, and Russian Federation while expanding, and deepening its EU network and cooperation.

If you would like to know more about our activities please check out our Web, Facebook, Blog or LinkedIn page:

MeOut WebPage ENG
MeOut Facebook ENG - HUN
MeOut Blog ENG
MeOut Blog - HUN

If YOU have any question please do not hesitate to contact US!

We're thankful for your efforts!!!

#MeOut
Are You?

2015 októberében részt vettem, tizenhét évesen Budapesten egy Social Media as the Tool for Youth Activities című Youth Exchangen, ahogy mi emlegetjük: ifjúsági cserén. Utolsó évemet jártam egy nagyváradi elméleti iskolában és hiába, hogy már októbert írtunk, még mindig halvány lila gőzöm sem volt mit kezdjek magammal ha leérettségizem. Művészeti egyetemet fontolgattam, de nem találtam eléggé fontosnak. Nem is tudtam igazán mi tetszett a legjobban ebben a projektben, kiszabadulásnak tekintettem a rám nehezedő ezer kérdés alól, de minden percét élveztem. A programok tetszettek, bár a téma nem igazán érdekelt eredetileg, új barátokra tettem szert és temérdek új információ birtokosa lettem, de mégsem ezek voltak, amiért leginkább hálás lehetek.

Volt egy két órás program, amelynek az volt a célja, hogy bemutassák az Erasmus+ ágait. Csoportokra osztottak minket a szervezők és plakátokat kellett készítsünk a megadott témáról.

Én az EVS (European Volunteering Service)-es csoportba kerültem. Nem kell mondanom, hogy fogalmam sem volt miről szól ez az egész. Csak ültem és hallgattam, ahogy a többiek csak úgy dobálóznak a nagy szavakkal:

INGYEN, UTAZÁS, TANULÁS, MUNKA, KULTÚRA, SZÓRAKOZÁS, és megannyi LEHETŐSÉG..

Persze, hogy rögtön megtetszett. Attila és Giorgi, a szervezők beszéltek és meséltek róla, majd a többi résztvevő is, én meg csak ámultam és bámultam, kezdtem úgy érezni, hogy na igen, ezt én is akarom!

Hazajöttem és utána jártam minden fontos részletnek és érdekességnek, eldöntöttem, hogy elmegyek egy évre, valamilyen gyönyörű helyre. 2016 tele és tavasza arról szólt, hogy bújtam az internetet EVS lehetőségek után, motivációs leveleket és önéletrajzokat írtam. Féltem, hogy nem vesznek fel a korom miatt, mert még mindig csak tizenhét voltam, de azért csak próbálkoztam az elutasítások ellenére is. Már mire májusban feladtam és nekiültem a portfólióm sürgős befejezésének egy délolaszországi szervezet válaszolt, hogy szeretnék, ha ÉN mennék hozzájuk önkéntesnek. Tetszett nekik, hogy van egy délutáni művészeti sulim és értek a plakát és szórólap- tervezéshez. Engem akartak, én meg őket. Megvolt az interjú és fel is vettek, mint reklámtervező.

Letettem az érettségit és blogot indítottam. Ugyebár az EVS miatt, úgyis kellett, addig is, legalább a rokonaim, barátaim is nyomon tudják követni kalandjaimat.

Szeptember 20.-ai indulásom előtti, nyári megállóként, még részt akartam venni egy ifjúsági cserén, ezúttal Szlovákiában. Ki gondolta volna, hogy így alakul, de újra találkoztam azokkal a szervezőkkel, akiknek hála most egy évre kiléphetek a komfortzónámból, nyelvet tanulhatok, világot láthatok, és olasz tengerpart mellé költözhetek egy évre.

Boldogan vállaltam, hogy leírjam, mi s hogy történt, hogy mennyit segített a szervezet és hogy mennyire hálás vagyok nekik. 

Csak így tovább MeOut!

Túros Dotyi

Mint ahogy írtam ez volt az első program, amiben részt vettem. Volt bennem egy kis félsz és bizonytalanság de ha egy szóval kellene jellemeznem az akkori érzelmeimet,  az mindenképpen az izgalom lenne. Egy intenzív hetet eltölteni ennyi új emberrel mindig érdekes főleg úgy, hogy különböző feladatokban kell részt venni, kooperálni teljesen idegenekkel Európa létező összes pontjáról. Olyan helyszínekről, melyekre egy átlag ember nem is számítana, köztük egy kis szicíliai falu vagy a Kaukázus mélye Tibilisi, Baku vagy éppen Jereván.

Vállalkozások - társadalmi vállalkozások révén a célközönség olyan 18-30 év közötti fiatalok voltak, akik részt vettek vagy éppen vesznek valamilyen cég működésében, alaukálásában. Mindig is érdekelt ez a szcéna és a hozzá tartozó nyüzsgés, újdonságokra való törekvés.
Startup világába is betekintést nyerhettünk azzal, hogy meglátogattunk egy jelenleg is sikeresen több országban és városban operáló céget az Impact Hub Viennát. Rövid látogatásunk is rendkívül sok újdonságot mutatott, betekintést egy olyan világba, aminek érdemes a részévé vállni. Legalábbis szerintem… de ez mindig szubjektív! :)

Visszatérve a programra, az első pár nap ismerkedős estjei után körvonalazódtak az érdeklődési körök és elkezdtek kialakulni személyes kapcsolatok is. Van olyan azerbajdzsáni kolléga, akivel azóta is tartjuk a kapcsolatot még ha nem is napi szinten. Együtt, közösen de mindig más-más csapatba verődve több kihívással is megküzdve telt a hét. Ahhoz, hogy létre tudj hozni egy társadalmi vállalkozást ismerned kell környezetedet és azt, hogy az adott ponton élő embereknek mire van szükségünk a mindennapokban. Ez olyan helyzeteket hozott, amiben nagy hangsúlyt kellett fektetni a kommunikációra, hiszen mindenki más szemszögből nézte a kérdést. Ebből kifolyólag nagyon sokszor meg kellett győzni egy-egy társunkat arról, mi vihet előre egy kezdeményezést és mi nem.

Miért is gondolom, hogy megéri átélni egy ilyen eseményt, utazást?

Sok együtt töltött idő, beszélgetés és ötletelés ellenére hazaérkezésem után nem arra gondoltam, hogy fogom kipihenni ezt a hetet hanem arra, hogy mi a következő cél és utazási célpont.

Nagyon sok inspirációt és motivációt meríthettem az ott lévő emberekből, amelyek még a mai napig velem vannak és tudok meríteni belőlük hosszútávon a szürke hétköznapok egyikén.

És, hogy mit hoz a jövő azt természetesen nem tudjuk de egy biztos, MeOut…folytatjuk!

DD.

Több mint egy éves munkánk eredménye, hogy három kiválasztott fiatal elutazhatott az InFormal tréningre Oroszországba.  A sokszoros túljelentkezés igazolta várakozásainkat, miszerint jelentős az igény az ilyen és ehhez hasonló képzésekre.

Az elmúlt években nagy hangsúlyt fektettünk keleti partnereinkkel való együttműködésre, és örömmel tapasztaljuk, hogy ha Magyarországon nem is, de más Európai Uniós országokban támogatásra lelnek e képzések. Mi, dolgozunk a keleti partnerséggel, az Orosz Föderációval  - megalakulásunk óta  - szervezeti szinten. Tagi szinten pedig majd egy évtizede. 

És akkor jöjjön egyik résztvevőnk Sági Csenge beszámolója a képzésről:

Oroszországi képzésünk során lehetőségünk volt megtanulni és megtapasztalni, hogy a non-formális oktatási módszerek hogyan alkalmazhatók a formális oktatási rendszerben. Tehát képzést elsősorban olyan emberek számára szervezték, akik fiatalok tanításával foglalkoznak munkájuk során. A tréning célja az volt, hogy megtanuljuk a non-formális oktatás alapjait, módszereit, hogy milyen eszközökkel egészíthetjük ki a formális rendszert ahhoz, hogy egy barátságos és biztonságos környezetet teremthessünk az újabb generációknak, ahol bátrabban gondolkodhatnak, ahol nyitottak és fogékonyak a tanulásra. 

 A mindennapokban, munkáink és tanulmányaink során, minket is leggyakrabban fiatalok vesznek körül, velük dolgozunk. Ezért döntöttünk úgy, hogy megpályázzuk a rostovi képzést, hogy megismerjük az oktatás olyan lehetőségeit, amiket itthon, az iskolapadban ülve nem volt lehetőségünk elsajátítani. Mindhárman állíthatjuk, hogy az egyhetes tréning nagyon intenzív és hatásos volt számunkra. A non-formális oktatásról mi is ilyen módon tanultunk, trénereink igyekeztek a nagyjából 30 fős társaságot megmozgatni – mind fizikailag, mind elméletileg. Az interaktivitásra és az együtt gondolkodásra motiváltak, ami külön pozitív élmény volt, hogy oktatóink nem éreztették a hierarchikus viszonyokat, amik egyébként egy tanár-hallgató kapcsolatában általánosak. Egy képzésen talán ez az egyik legfontosabb dolog; aki nehezebben nyílik meg, bátortalan a véleménynyilvánításban, annak egy ilyen közösség sok támogatást adhat. 

Mert úgy érezzük, hogy a szakmai fejlődésen túl a személyiség is sokat változhat egy ilyen hét során. Elmondhatjuk, hogy sokkal analitikusabban gondolkodunk, érzékenyebbek vagyunk a kultúrák és személyek közti különbségekre.  Erre a tréningre is majd’ egy tucat országból érkeztek résztvevők, Európa legkülönbözőbb nemzetei kerültek össze egy hétre, így egymásról is rengeteget tanultunk. Látens előítéleteinket is leküzdhettük és olyan kapcsolatokat szereztünk, amelyek még biztosan sokáig elkísérnek minket. Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy kivétel nélkül barátságos, nyitott és empatikus embereket ismertünk meg.

Nem utolsó sorban, óriási élmény volt önmagában az, hogy Oroszországban lehettünk. Európa határán egy izgalmas kultúrát, történelmet és gondolkodást fedeztünk fel, keletre nyitni ebben az értelemben mindenképpen érdemes.

Köszönjük a MeOut-nak a lehetőséget!

Idén először vettem részt E+ projekten Lengyelországban, még márciusban, Varsóban, szintén a MeOuttal. Nagyon ütős első élmény volt, ezért mikor láttam, hogy egy újabb lengyel projektet hirdetettek ki, nem hezitáltam megkérdezni, hogy ugyanahhoz a lengyel szervező gárdához tartozik-e. A válasz igen volt, így nem volt kérdés számomra, hogy újra Polákiát választom :) Még egy érdekes részlet, hogy a másik magyar résztvevő egy varsói társam húga volt, így még egy családi szál is futott. Hárman voltunk magyarok a projekten, ami egy hihetetlenül nemzetközi bagázzsá kerekedett: 11 ország, országonként 3 résztvevő, vagyis 33-an voltunk, (ami egy elég ideális osztálylétszámként is felfogható).

A résztvevő országok: Lengyelország, Spanyolország, Portugália, Franciaország, Szlovákia, Horvátország, Románia, Görögország, Olaszország, Bulgária, Magyarország

Két tréner volt, a lengyel Marcin, akit már ismertem Varsóból és a gyereket váró ukrán Natalja.

Nagyon jó dinamikában tartották a foglalkozásokat, váltva-segítve egymást, profin vezényelve és építve a csapatot. A sok jégtörő, energizer, csapatépítő és névtanuló feladatnak meg is lett a gyümölcse, nagyon családias és jó hangulat alakult ki, ami nagyon jól jött a közös munka során. Minden feladatot különböző, random kisorsolt csapatokban végeztük, így sokféle együttműködési stílust, csapatmunkát kipróbálhattunk.

Persze a legjobb csapatépítők az esti international night-ok voltak, ahol prezentációkat hallgattunk egymástól egymás kulturájáról, és meg is kóstoltunk több ételt és jófajta nemzeti italt :) További fontos összekovácsoló eseményeknek számítottak az EB-meccsek, ahol persze a helyi érdekeltségek is kiütköztek... lengyel-portugál, olasz-német meccs, stb .. :)

Ez a sok fejtörő, kulturális, non-formális tanulást tartalmazó feladat megágyazott a projekt fő feladatának: saját projektet írni.

Itt az is extra volt, hogy nem besoroltak minket csapatokba, hanem mi választottuk ki, hogy kivel szeretnénk együtt dolgozni, azt véve alapul, hogy ki milyen témájú projekten dolgozna szívesen.

Én egy nagyon szuper csapatban dolgoztam a román Lilivel és az olasz Alessandroval. A menekültválságot választottuk témaként, mint Európát egyik legsúlyosabban érintő mai kérdés. Kidolgoztuk a projektet másfél nap alatt, és irtó jó érzés volt, hogy képesek lennénk akár egy héten elküldeni valamelyik nemzeti hivatalhoz, és akár már jövőre meg is valósíthatnánk. Olyan hasznos gyakorlati, projektírási és projektmenedzselési tudást kaptunk, hogy képesek voltunk a feladat megoldására, és ez volt az egyik legnagyobb élmény a projekten. Természetesen a projektek egyik legfőbb hozománya a sok új barát szerte a világból, de a másik legfontosabb dologként azt tudnám mondani, hogy mindenki ráismer új tulajdonságokra magára és másokban. Aki nem gondolta magáról, hogy képes vezetőként viselkedni, ilyen helyzetekben is kipróbálhatja magát, aki nem gondolta magát ötletekben gazdagnak, megbizonyosodhat az ellenkezőjéről. Szóval rengeteg rácsodálkozással, figyelemmel, tanulással és barátkozással telt ez a több, mint egy hét, és tényleg nem túlzok, mikor azt mondom, mindenki egy életreszóló élménnyel tért haza :)

Most a legfontosabb, hogy vigyük tovább a tanultakat, terjesszük a szuper energiákat, és csináljunk minél több projektet!

Emese

Utólag azt hiszem mindannyian egyet értünk abban, hogy vonzott minket a képzés témája: Intercultural Dialogue Through Music. A zene tényleg az egyik legjobb kommunikációs forma, mindenki érti és beszéli ezt a nyelvet, és emiatt összehozza az embereket. Ahogy azt velünk is tette. :)

Interaktív csoportfoglalkozásokkal bele is vágtunk a közepébe. Alig vettük észre, de az első kávészünetben (másfél óra után) már mindenki önfeledten beszélgetett. A csapatépítő foglalkozások nagyon hatásosak voltak, hamar közösséggé váltunk.

A tréning által szemléletünk is formálódott. Egy olyan pillanatban voltunk jelen, amikor Európa szerte nagy változások zajlottak, és nagyon izgalmas volt, hogy ebben közösen tudtunk véleményt formálni. Ehhez nagy segítségünk volt Ira, a trénerünk, aki arra sarkallt bennünket, hogy kilépve a nemzetállamok által nézett szemszögből, pillantsuk meg egymást mint embert, értékeljük magunkat és másokat.

A játékos feladatok, közös prezentálások, jégtörők és eszmecserék a különböző kultúrákból jövő résztvevőket egységgé kovácsolta. A közös Praxis Europe-os zene alkotása mindenki kultúráját, zenei ízlését kreatív módon ötvözte, és a végső koncert alkalmával egy komplex önkifejezés valósult meg, az összes jelen levő náció együtt muzsikálhatott. Bepillantást nyerhettünk egymás kultúrájába, melynek csúcspontja az interkulturális est volt, ahol a nemzeti tradicionális ételeket és italokat kóstolhattuk végig, valamint egy fergeteges közös buli keretében táncoltuk végig az éjszakát.

Nemcsak egymást, de a várost is megismertük: szombat délelőtt városnézésen vehettünk részt, ahol Birmingham főbb nevezetességeit csodálhattuk meg kedves idegenvezetőnk kalauzolásával. Jártunk a város katedrálisában, Európa legnagyobb könyvtárába is ellátogattunk, egy múzeumot is megnéztünk és a híres csatornákat sem hagytuk ki. Mi több, a városházára is meghívást kaptunk, ahol a polgármesterrel is beszélgethettünk.

Esténként sem unatkoztunk: együtt jammeltünk a hostel konyhájában, Church Pub-ban élveztük egymás társaságát és a méltán híres angol söröket, kocsmatúrára is beneveztünk, karaoke bárban próbáltuk ki énektudásunkat és egy helyi távol-keleti konyhájú étteremben is vacsoráztunk.

Volt egy este, amikor mi magyarok épp egy asztalnál vacsoráztunk. Csenge és Dóri nagyon nevetett, de szinte ok nélkül. Egy idő után nem lehetett nem nevetni a nevetésükön, és mi is kacagni kezdtünk. Aztán azon kaptuk magunkat, hogy egyre többen csatlakoznak az asztalunkhoz, mert kíváncsiak, hogy mégis mi történik. Attól az asztaltól nem lehetett nevetés nélkül felállni. Felejthetetlen élmény…

Nem lehet pontosan megfogalmazni, hogy miért, de az együtt töltött idő örök élménnyé vált. Minden pillanatát élveztük. Az új barátságokat, az alkotás örömét, a kreativitást igénylő feladatokat, a nap végi közös jammelést, közös főzést, ezek a pillanatok mind közelebb hoztak bennünket egymáshoz. Ritkán adatik meg egy ilyen intenzív élmény, itt viszont ez volt a természetes.

Ha valaki azon törné a fejét, hogy belevágjon-e egy hasonló kalandba, elég csak annyit mondani, hogy ez a bő egy hét életre szóló élményekkel és barátságokkal ajándékozott meg mindannyiunkat, a MeOut pedig végig segítségünkre volt az előkészületekben. És a végére egy jó tanács mindenkinek:

Ne hezitálj, jelentkezz! Nem fogod megbánni! ;)

A birminghami négyes: Berkin Suzanne Csenge, Konkoly Borbála, Konkoly Csenge, Patai Dóra

2016. augusztus 1.

Hello there. My name is Sue, I am a 21 year old girl from Hungary and I recently spent a week in Birmingham on an Erasmus + training programme, called Intercultural Dialogue through Music.

I am half British half Hungarian, and always lived in an intercultural environment. So we can say, I am used to knowing and being around different cultures and for me, England is considered home.

However, it is all different when you get to spend a week with many people from different parts of Europe in such a closed group with such less time.

In our group, we had people from England, Hungary, Italy, Turkey, Romania, Bulgaria and Poland. Our project was to get to know each others cultures and to celebrate diversity, with the tool of music and creativity. Our aim was to create some music by the end of the week.

I myself am a musician, and there were many people there with a musical background – but there were people who didn't play music at all, just enjoyed listening to it or wanted to learn something new. Our group was diverse in many ways, with many cultures meeting and interacting with eachother and people had different interests and lifestyles.

Firstly, what I realized was, wow, im in such a huge group with so many people, but we can all understand eachother! It was great to see that everyone spoke good English and because of this, communication was possible and people were able to make friends and interact easily.

It was also very interesting to see that because we had such less time together, the whole programme was very concentrated, and we were together basically 24/7. I observed how people reacted to the small living space, the shared bathrooms and toilets and all the activities together. I guessed that a group in such circumstances can form, transform and build up very easily, and I was right. In the first few days it was obvious who was who in our group, and people found out who they are interested in, what they want from the course and how they want to participate. Small groups formed, but everyone was friendly and loving towards eachother. I would say the atmosphere the hosting organisation (Praxis Europe), Masood, Asad, Abdul and our trainer Ira, and Nik created was perfect for this kind of event.

I like the way this programme has made an invisible agreement with all of us. That was being respectful and understanding towards others. In this world where there is so much hate around religion, ethnicity and what not, it was lovely to be in a place where all this doesn’t matter, in fact, it is cherished. I tend to find that the main reason for people being hateful is not being educated enough, and I dont mean having a diploma. I mean spending time in multi-cultural environments and getting to know other lifestyles. Then, choosing the one you want to live.

Courses like this are extremely helpful in this. I found that by talking with eachother, sharing things about our living and culture, busting myths about stereotypes and prejudices is the way towards understanding, tolerance, empathy and general knowledge about people and our world. We tend to think in countries, numbers and statistics. But when you actually see the person behind “that loud Italian” or the “suspicious looking Bulgarian”, it changes perception and can stop the problem of over-generalization.

We have to realise, that it's only people we are dealing with, not some kind of weird aliens. Yes, we are all very different but we are one race – the human race – and we are so much more similar than different.

All together, I would say that this training course was helpful, interesting and so much fun! I learned some new things in terms of music, interaction and pizza making, but the most important thing is that I made friends from all over Europe and I have an amazing experience and lovely memories behind me. I will never forget this training course.

 Thank you for everyone who was there, and my sending organisation, MeOut (you are amazing!)

 Csenge Suzanne Berkin, 2016.07.28.